HISTORY WANTED | group-in-progress

I'm a title. Click here to edit me.

Das Projekt

In dem Project HISTORY WANTED bemühen wir uns primär nicht um eine einheitliche Ausstellungsgestaltung, sondern die Konzeption dieser gemeinsam kuratierten Ausstellung ist, Synchronizitäten und Abweichungen, verwirklichte und übergangene Projekte in der Geschichte unserer Gemeinschaft einander gegenüber oder nebeneinander zu stellen.

Die Kunsthalle Exnergasse ist ein Ort des WUK, wo die Bemühungen unabhängiger Künstler und Intellektueller realisiert werden. Es hat eine demokratische, geistig offene Werkstatt geschaffen – einen kulturellen Wert, der beispielhaft ist für uns, und die Dynamik unserer Gemeinschaft weist hinsichtlich der demokratischen Struktur und Offenheit Parallelen zum WUK auf. Wir visionieren eine Ausstellung, die an diese Tradition des WUK anschließt.
Wir sind ein künstlerisches Kollektiv der Partnerstadt von Wien, welches von temporären Ausstellungsorten abgesehen, keine Möglichkeit hatte im eigenen kulturellen Umfeld eine ähnliche Institution aufzubauen. Das WUK wäre für uns der ideale Ort, um in einer Ausstellung eine geschichtliche Übersicht über die letzten 20 Jahre unserer Künstlergemeinschaft zu gewinnen.

Die Ausstellung hat zwei Schwerpunkte: einmal die geschichtliche Dokumentation und dann die künstlerische Präsentation. Der Grundgedanke der Ausstellungsgestaltung basiert darauf, dass räumlich getrennt voneinander zum einen die Geschichte der Gruppe anhand von Bildern, Fotos, Texten, Zeichnungen und Skizzen, in Form von Hinweisen auf die Arbeiten, Freundschaften und Gegensätze entlang der Säulen in der Mitte der Halle auf einem transparenten Panel erscheinen. Dieses Panel kann eine Folie sein oder ein Duplex, in dessen Mitte die Objekte wie in einer Halterung arrangiert werden. Dies fungiert wie eine durchsichtige Mauer, die zwischen zwei Säulen, bzw. an den beiden Enden des Raumes durchschritten werden kann. Die Transparenz der Mauer deutet gewissermaßen die Klarheit einer Selbstreflexion an, unsere Geschichte zu erschließen.

Im anderen Teil der Ausstellung werden entlang der Wände aktuelle Arbeiten gehängt. Deswegen ist auch die Transparenz der Mauer in der Mitte wichtig, damit die Arbeiten in möglichst guten Lichtverhältnissen gezeigt werden können. Die auszustellenden Arbeiten werden wir gemeinsam auf die besten Arbeiten reduzieren, und dadurch am besten unsere eigene Sichtweise darstellen.

Aus den auf der Homepage unserer Gruppe (http://groupinprogress.wix.com/group-in-progress ) zu findenden, und aus bis dahin entstehenden Arbeiten wird das Ausstellungsmaterial zusammengestellt, sozusagen als Legitimierung des geschichtlichen Materials – als poetische Manifestierung der Autonomie und der Zusammengehörigkeit.

In den vergangenen Jahren befinden wir uns in Ungarn sowohl sozial, als auch politisch und kulturpolitisch in einer grotesken Situation, welche unser Bedürfnis nach Zusammenarbeit noch verstärkt hat. Unsere bisherigen Ausstellungen haben wir – nicht ohne Spontaneität – an verschiedenen Orten in Budapest verwirklicht. Einzeln haben wir auch schon an zahlreichen internationalen Ausstellungen teilgenommen und haben an denselben Orten Arbeitsstipendien gehabt. Dadurch ist es zu ähnlichen Erlebnissen gekommen und deswegen sind in vielen Arbeiten trotz persönlicher Annäherungsweise Parallelen aufzuweisen, und das wäre nun die erste umfassende und bewusst selbst-erschließende Präsentation im Ausland. Dies wäre ein wichtiger Schritt für uns.

Selfcurated group in progress

Die Qualifikation und Kanonisierung eines Kunstwerks beginnt nicht in den Kunstinstitutionen, sondern in der Künstlergemeinschaft, wo das Kunstwerk auch realisiert wird. In diesen Künstlergemeinschaften werden permanente Diskussionen über die Fragen der Kunst, sowohl über aktuelle Ausstellungen und neue Werke, als auch über die künstlerischen Leistungen der Vergangenheit und Gegenwart geführt. Durch diese kontinuierliche Selbstkontrolle wird die Kultur genau und gnadenlos analysiert und kritisiert, abgelehnt oder genehmigt.

Auf dieser Basis kuratieren wir kollektiv seit 20 Jahren regelmäßig Ausstellungen. Diese Präsentationen werden nach den Konzepten der im Projekt teilnehmenden Künstler entworfen, kuratiert und realisiert.

Die Künstlergemeinschaft

Unsere Künstlergemeinschaft (geboren zwischen 1962-75) ist in den neunziger Jahren entstanden, nachdem unsere Generation den Systemwechsel bewusst erlebt hat. Die unkonforme ungarische Kunstszene, die bis dato unterdrückt und in die Illegalität, ins Exil oder zum Schweigen gezwungen wurde, nahm mit einem Mal Teil an der freien Welt. Diese neue Situation war für alle sehr vielversprechend.

Wir haben in den neunziger Jahren an der Ungarischen Universität der Künste in Budapest studiert, wo wir neben der traditionellen akademischen Ausbildung Gelegenheit hatten, bei den bedeutendsten progressiven Künstlern und Theoretikern zu studieren, die dank der demokratischen Veränderungen in den Lehrbetrieb aufgenommen wurden.

Die Vielfalt unserer künstlerischen Ansätze zeigt ein Querschnitt unserer Generation. Die meisten von uns malen, aber das Experimentieren mit der ursprünglichen künstlerischen Ausdrucksweise war immer Ausgangspunkt unserer Tätigkeit, welcher sich nicht nur in der Malerei widerspiegelt. Wir untersuchen neue, die Grenzen der Malerei in Frage stellende, bildliche Möglichkeiten und experimentieren auch mit anderen Medien.

Die KünstlerInnen

BARANYAI Levente, BRAUN Andras, CSÁKY Donát Márk, CSISZÉR Zsuzsi, FUCHS Tamás, GAJZÁGÓ Donáta, HAÁSZ Kati, HORVÁTH Roland, KÁLDI Katalin, KORODI János, KORODI Luca, KOVÁCS Lola, NEMERE Réka, ÖTVÖS Zoltán, SZABÓ Márton, SZIGETI András, SZILÁGYI Teréz

Kollektives curriculum vitae innerhalb Ungarns (Auswahl)

2013 Neon Galéria, Budapest (Gajzágó, Korodi L.)
2013 Pepita Ofėlia Bár, Budapest, kamara-kiállítások, (Haász, Korodi L, Kaldi, Szabó, Korodi J.) 2012 Studioshow2012, Budapest
2012 3x2, Budapest (Baranyai, Klimó, Gajzágo, Méhes, Halász, Fodor)
2011 A Per, Liget Galéria, Budapest
2010 Égéstükör, Budapest Galéria, Budapest (Kovács, Szilágyi)
2010 Studioshow2010, Budapest
2010 Hommage à Baudelaire, Francia Intėzet, Budapest, (Szilágyi, Nemere, Haraszty, Haász) 2009 Budapest Erzsébet tér, Gödör, Budapest (Csáky, Fuchs, Horváth, Korodi J, Szabó, Szigeti)
2009 N.K.B.Sz.Most, Gödör, Beton Galéria, Budapest, (Korodi, Gajzágó, Vető)
2009 Áramlás, Nyíregyházi Főiskola Kodály előadóterem (Kovács Lola és Szilágyi Teréz)
2008 Festészet Apja, Karinthy Szalon, Budapest (Gajzágó, Káldi, Kovács)
2006 Mellékszereplők, Körzőgyár, Budapest, (Csáky, Horváth, Korodi J., Szabó)
2003 Rosszcsontok, Műcsarnok, Budapest
1999 20th century Box, Uff Galeria, Budapest (Korodi J., Szigeti)
1999 Budapesti Anzix, Fészek Galéria, Budapest
1998 Fekete Pénz, Lengyel Intézet, Budapest
1994 Bocskai Galéria, Budapest (Csiszér, Kovács, Gajzágó, Szabó)

Andere Projekte seit Mitte der Neunziger wie Stipendienaufenthalte, Forschungsstipendien und Ausstellungen fanden mit verschiedenen Mitgliedern der Gruppe an folgenden Orten statt: Budapest, Csongrád, Tihany, Helsinki, Stuttgart, Berlin, Rom, Brüssel, Wien, Stockholm, New York City.

A HISTORY WANTED projektben nem egységes, illemtudó, biztonságos kiállítás-megformálásra törekszünk. A megjelenéseink egyik alapelve egy olyan atmoszféra megteremtése, amely figyelembe veszi a közeget, ahol a kiállítás létrejön, használva a tér és idő lehetőségeit.

A WUK életében a Kunsthalle Exnergasse az evolúció egy állomása a perifériáról a központ felé, ahol független művészek, értelmiségiek törekvései kerülnek bemutatásra. A bécsi intézmény alulról építkező, nyitott szellemi műhelyt hozott létre, olyan kulturális értéket, amely példa lehet a magyar művészek számára is. A mi történetünk önreflexióval helyezi magát a WUK folyamatába, szinkronokat és eltéréseket – megvalósult és elsikkadt történeteket állítva szembe vagy egymás mellé –, a koncepció szerint a művészek által közösen kurált kiállításon.

Pályázatunk egy olyan kiállítás tervét vizionálja, amely az adott kiállítóhely (a WUK, mint intézmény) eredeti szellemiségét mutatja fel egy másik ország, mondhatjuk: testvérváros művészeinek közösségében, akik azonban ideiglenesen létezett művészeti helyszíneken túl, a közvetlen kulturális környezetükben nem építhették ki annak intézményi szinten megvalósított formáját. A közös kulturális gyökerekből fakadó igény jelenik meg a tervezett kiállításon: egy művész-közösség 20 évének történeti áttekintése és a történet során fontossá váló művek bemutatása.

A kiállítás két-arcú: történeti-dokumentációs és művészet-bemutató. E két arc szembefordul egymással, és a kettő kommunikációja által fogalmazza meg üzenetét a befogadó számára.

A rendezés alapgondolata az, hogy a térben különállóan jelenik meg a csoport története – képek, fotódokumentumok, szövegek és rajzok, vázlatok, egymásra vagy egymás munkájára, a barátságokra, ellentétekre utaló emlékek formájában – a térben középen sorakozó oszlopok mentén húzódó nagyméretű transzparens panelen. Ez lehet egy fólia is, printelt és/vagy duplex, ami közé, mintegy tárlóba kerülnek az eredeti tárgyak, s ami egy átlátszó falként, a terem két végén vagy két oszlop között átjárható. A fal transzparenciája önmagában is kifejezi az önreflexió tisztaságát, a dokumentáció őszinte törekvését a valós történet feltárására. A kiállítótér többi részében, a falak mentén, a dokumentációs anyagot mintegy körbeölelve az aktuális munkákból összeállított kiállítási anyag szerepel. Ehhez szintén a legjobb megoldás a fényáteresztő panel a terem közepén, hogy a képek a lehető legjobb fényviszonyok mellett kerülhessek bemutatásra. A bemutatandó anyagot közösen redukáljuk a legjobb művekre. Ezekkel a művekkel tudjuk a legtöbbet mondani, velük mutatjuk meg, hogyan látunk mi. A csoport webfelületén megtalálható munkák és az addig készülő új művek a szűrésen alapuló közös kritikai gyakorlattal kerülnek kiválasztásra, majd klasszikus képkiállításként jelennek meg, a történeti anyag hitelesítőjeként – az autonómia és összetartozás költői megtestesítőiként.

Az aktuális magyar kultúrpolitikai helyzetben úgy érezzük, ennek a kutatásnak és kollektív kurátori rendszernek szemben a budapesti kiállítóhelyekkel, ma a bécsi helyszín lehet hiteles befogadóhelye. Az elmúlt pár évben mind szociálisan, mind politikai, kultúrpolitikai szempontból is groteszk helyzetben találtuk magunkat Magyarországon, ezzel együtt a közös munka iránti igény megerősödött bennünk. Eddigi közös kiállításainkat különböző helyszíneken valósítottuk meg, nem minden spontaneitás nélkül. Egyénenként számos nemzetközi platformon kiállítottuk már munkáinkat – a csoportból többen voltunk ösztöndíjasok azonos helyeken, ezért is lelhető fel egyes munkáinkban különböző megközelítésekkel a közös környezeten, élményen alapuló inspiráció – azonban ez volna az első átfogó és tudatosan önfeltáró, külföldi bemutatkozásunk, amely lépést, úgy érezzük, most kell megtennünk.

A projektben résztvevő művészek